定义
定义
1 kæja
ð, to decoy, allure (?), a απ. λεγ.; Magnús konungr hafði skömmu áðr komit, ok vildi ekki láta kœia sik samdægris, þóttisk þurfa hvíldar, Mork. 36.
符文铭文
符文铭文
kæja
上面的符文文本表示古诺尔斯语词汇"kæja"，如维京时代（约800-1100年）的符文铭文中可能出现的那样。